Szia!
Szerelmes vagy? Voltál? Leszel! De mi lesz utána?
Az ember társas lény. Együtt él embertársaival, elviselik
egymást, szeretik, gyűlölik, megvetik, megszégyenítik… Együtt és mégis
ellenségesen.
Láttál Te már olyan családot, baráti társaságot, ahol legalább
vicces formában ( poénból) egy vagy több jelenlevőt ( jobb esetben) ki ne
beszélnének, heccelnének, szurkálódnának vele?!
Biztos, hogy nem. Mert mi,
emberek ilyenek vagyunk. Kivételt képeznek az ilyenkor más tudatállapotukban
élő szerelmespárok. De ez az állapot sem tart örökké. Elillan ez a néhány
pillanat, amit azalatt élünk meg, míg őrülten szerelmesek vagyunk, aztán jönnek
a hétköznapok. Újra azokkal a rosszcsont kis manókkal összejátszó emberekké
vedlünk vissza, amik azelőtt voltunk, hogy egy más tudatállapotban kerültünk
volna. Keressük a fogást a másikon, nem hagyunk ki egy élcelődésre való
alkalmat sem. Sehol és semmikor! Sokat töprengtem azon, vajon miért van ez.
Ez
tesz minket elégedetté. Erre azért van szükség, mert akkor, abban a
pillanatban, amikor valakit emlékeztetünk tökéletlenségére, ezzel együtt saját
hibátlanságunk illúziója borul ránk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.