Magyar életérzés = nem szeretem, elégedetlen életérzés ? A pokol?

Sziasztok!

Szerintetek mitől magyar a magyar? A hazaszeretet nem játszik, vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor is lehetsz talpig magyar. Hímzett terítők? Motívumok? Pálinka? Vagy az az utánozhatatlan közöny és irigység, amit a másik ember felé érzünk, legyen az honfitárs vagy sem, mindegy. Közönyösek vagyunk saját életünk felé is, mert várjuk a sült galambot, mindig mástól várjuk a megoldást mindenre. Várni azt nagyon tudunk. Meg menekülni. Magyarok ezrei kivándoroltak a  jobb élet reményében, a maradék meg vár. Vár a csodára. Csakhogy azt is valakinek meg kell tennie. A csoda sem magától lesz, hanem valaki csodát tesz. Lásd Biblia! Ott Jézus volt a csodatevő, na de most? Most a "sok kicsi sokra megy" elvét követve apró lépésekkel, összefogva lehetne csodát tenni az országban és az életünkben. Megy ez nekünk? Vagy annyira irigyek, önzőek és közönyösek vagyunk, hogy a túlélésért sem tudunk összefogni? Irigyeljük a jólétet attól, akinek része van benne. Pedig mi is éppolyan részesei lehetnénk, ha nem irigykedve tekintenénk rá, hanem példaként, akinek nyomdokaiba lépve kitaposott úton (!) mi is jólétben élhetnénk. De könnyebb az utálatot kimutatni, mint a szeretetet, esetleg a tiszteletet az iránt, akitől sokat tanulhatnánk. Így hát hideg irigységbe burkolózva, közönyös tekintettel, csendben utálunk mindenkit, aki egy kicsit is jobban él, mint mi. 

És eljő / eljött a földi pokol: Örök elégedetlenség, irigység, utálat, hideg, magányos, megkeseredett vegetálás. Pedig ha csak egy kicsit felemelnénk a fejünket a porból, a sötétből, látnánk a csodát. A földi mennyek országát: Összefogás, segítségnyújtás, jó példa mutatása. Együtt minden könnyebb. Az ember társas lény!!! És ne korlátozódjunk a kettes számra, azaz ne csak a párunkra, családunkra gondoljunk, amikor TÁRSAS LÉNY- ként határozzuk meg magunkat! Az egész országnak, (legalábbis a gondolkodó felének) éreznie kell a különbséget és nem várni, hanem tenni a csodát...