A következő beszélgetés a játszótéren két anyuka között zajlott:
-" Néha sajnálom, hogy ilyen jó a gyerekem. Mindenkinek mindent odaad, előzékeny, udvarias, nem tud nemet mondani. Túl jónak neveltem. Nem a mai gonosz világba való. Így nem életrevaló felnőtt lesz belőle, hanem olyan mint én. Akit kihasználnak, a lábát törli bennem mindenki, bántanak, megaláznak. Miért? És ha én ezt tudom, miért így nevelem a gyerekem is? Mert én ilyen vagyok. Ezt nevelték belém, és ezt szeretném továbbadni. De mások miért ölik ki az emberséget magukból, gyermekeikből? Mert ebből a világból már jórészt kihalt az emberség. Az érzés, amit embernek lenni jelent. "
- " Kitartás! Jónak lenni hosszú távon kifizetődő, megéri. Nem tűntek el azok az értékek, amik az életünk alappilléreit jelentették: a becsület, a tisztesség, az őszinteség. Lehet, hogy most még nem látni a sötétség végét, de ennek a sötét kornak egyszer vége lesz, és akkor azok, akik még rendelkeznek az örök értékekkel, a jók tovább építik az emberiség jövőjét. Addig is, amíg ez a feleszmélés megtörténik, asszimilálódniuk kell egy bizonyos fokig a közeggel, ahol élnek, különben kitaszítottá válnak. Vagy elméjük épségét megkérdőjelezik, és hiteltelenné lesznek. Pedig a hitelesség, a hiteles példamutatás, és az igaz értékek képviselete a mód arra, hogy győzzön a jó."
Hát fel a fejjel jó anyák! Csak így tovább! A jó mindig győz! Győzteseket neveljünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.