A középiskola az élet kicsiben, klikkesedni kötelező!

 

Ahogy azt előző bejegyzésemben írtam, megemlítem a középiskolás életem fontosabb mozzanatait is, mert kihatással voltak eddigi életemre.
A középiskolám egy jó gimi volt, ahol rengeteg lelkes és elhivatott tanár állt nap mint nap az osztály elé, felkészítendő őket az életre. Volt azonban egy kiváló matektanárunk, akinek a sikeres matek érettségim köszönhettem.
Számomra a gimnázium választása azért volt kézenfekvő, mert nem tudtam mi legyek felnőtt koromban, így időt akartam nyerni. Sokat kellett tanulom, nem maradt időm rajzolgatni, festegetni. Elkezdtem verseket, meg novellákat írni. Persze kizárólag az asztalfióknak. A szünetekben kint feküdtünk a füvön, kortyolgattuk a kólánkat citromkarikával. Máskor házi feladatokat másoltunk egymásról, vagy lázasan készültünk a feleltetésre. A földrajz tanárunk minden óra első tíz percét eme szent feladatnak szentelte.Szerettem oda járni, mert jó volt a légkör. Már az első osztályban, az összecsiszolódás heteiben kivívtam magamnak a " mindenben aktív, rá lehet bízni" címet :) Rám bízták a szecskaavatóra készítendő színdarab rendezését. Szerettem szervezni, megoldani problémákat akkor is. De a hétköznapokban megmaradtam egy átlagos diáknak.

Amit ott tanultam az életről:

• Klikkesedik az egész világ

• Kötelező utálni a másik klikkhez tartozókat

• Szorgalommal pótolható a tehetség

• Minden tanár ember is, így óhatatlanul első benyomás, vagy szimpatikusság alapján ítél meg. 

Én mindig megtaláltam a hangot minden klikk tagjával, így bátran odaültem  beszélgetni az " elithez" és a " középhez" is. Mindent meghallgattam, véleményt alkottam, kérdeztem. De soha nem adtam ki információt a másik klikknek. Akkor is és most is szeretnek velem beszélgetni az emberek, kiöntik a szívüket, meghallgatom őket és nem feltétlen okoskodok jó vagy jónak vélt tanácsokkal:)
A tanárok is kedveltek, mert bár kimagasló teljesítményem nem volt, a szorgalmamat értékelték.

Ezt a tudást és tapasztalatot, amit az élet rendjéről, a klikkekről, az emberekhez való viszony alakításáról megszereztem, hasznosabbnak tartom az ott elsajátított elméleti tudásnál. Bár nem tagadom akkor voltam a legokosabb, ha a rengeteg életrajz, évszám, adat fejben tartása lenne az okosság mércéje.

Gyermekem vagy unokám ha elolvassa majd " Életem Története" című naplóm eme szösszenetét, vajon ő is ezt fogja átélni majd?

Ha Te is szeretnél egy személyre szóló, egyedi naplót életed történetét, érzéseid, értékeid, gondolataid leírásához, kérlek töltsd ki ezt az érdeklődő kérdőívet, és felveszem veled a kapcsolatot.

- A magázódó formát idősebb olvasóim tiszteletére  használom. -