forrás: demotivalo.com |
Azonban a " hála", mint érzés a legtöbb ember szívében bennreked. Nem tudják, vagy nem merik kimondani...
Idegeneknek, alkalmi barátoknak, érdekembereknek könnyebben kimondják, mert "fizetőeszközként "gondolnak rá:
- " Hálás vagyok neked, hogy elintézted nekem ezt. Igazán leköteleztél." És egy mosoly közepette csendesen ballag mindenki a saját útján tovább. El is felejtve a szituációt.
Mi lenne, ha pár év múlva megcsörrenve a telefon ezt hallanád?
- " Emlékszel még kedves barátom, akkor mit tettem érted? Azt mondtad, leköteleztelek. Így élnék a lehetőséggel, és most én kérnék tőled valamit. Holnap meglátogatlak, és elmondom, miben tudnál segíteni nekem."
Nem is emlékeznél a személyre, az arcára, arra meg pláne nem, hogy mit is tett érted.
Miért?
Mert csak akkor, arra az időre vetted fel vele a kapcsolatot, és ápoltad a " barátságot", amíg meg nem oldódott a problémád. A későbbiek folyamán elkopott a " barátság."
Más barátaid lettek, más kapcsolatokra volt szükséged ahhoz, hogy életed a megfelelő irányba tereld.
Akkor és ott valóban hálás voltál a barátodnak, de megfeledkeztél róla, hogy neked még van egy tartozásod...
És ez nem csak az érdekemberekre jellemző. Ezt a hibát akárki képes elkövetni, akármilyen jó szándék vezérli is. Még a legjobb emberek is! Mert az élet elsodor, és észre sem veszed, már eltűntek a barátaid.
Te vezetsz listát azokról, akiknek hálás vagy? Akik felé tartozol?
Ki mered mondani a számodra fontos embereknek, hogy hálás vagy nekik?
Tedd meg, mielőtt túl késő lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.