Itthon maradtunk vagy itthon ragadtunk???

Ha arra gondolok,hogy itthon, abban az országban, ahol születtem egyre több elkeseredett, megtört embert, reménytelen tekintetet, fáradt lelket látok, ( nemtől és kortól függetlenül ) egyre inkább az jut eszembe: Vajon hová tűnt az emberek túlélő ösztöne? Amikor évmilliókkal ezelőtt a kopár talajon, kietlen sziklás vidékeken vándorolva áztunk, fáztunk, éheztünk, mikor nem volt vad, mit elejthettünk volna, akkor is küzdöttünk a létért. Küzdöttünk a fennmaradásért, a családért, magunkért, a közösségért. Most pedig emberek ezrei megtörten sodródnak és szitkozódnak.

 Nem birtokoljuk már azokat a géneket, miket elődeink?  

DEHOGYNEM! HÁT NEM FEJLŐDTÜNK TALÁN azóta? DEHOGYNEM! AKKOR HOL AZ ERŐ, AMI TOVÁBBVISZ BENNÜNKET? AMI SEGÍT LEGYŐZNI ÖNMAGUNKAT?

IGEN!!! ÖNMAGUNKAT! 

Nincsenek legyőzhetetlen ellenségeink, akadályok. Csak általunk kitalált és életre hívott " szörnyek", mumusok, ( legyen az politika, gazdaság, körülmények, stb) .

Álljunk csak meg egy pillanatra! Mi tette erőssé őseinket? Nem volt atomfegyverük, sem kiemelkedő tárgyalási technikájuk. Azonban mindent elértek, amit kellett: Túlélték az évezredeket, nem haltak ki, nem haltunk ki, és kiemelkedő kulturális  és építészeti alkotásaink arról tanúskodnak, hogy nem pusztán túléltünk, hanem megéltünk és képesek voltunk újra és újra megújulni és fejlődni.

Mi kellett ehhez?

ÍME A RECEPT:

• Együttműködés ( Ez az alap!)

• Összefogás ( A közös ellenség serkentőleg hat erre a képességünkre.)

• Becsület ( Becsületesen bemutatni az elejtett vadat.)

• Tisztelet ( Tisztelni a másik felet, akkor is, ha gyengébb! )

• Figyelem (Sőt, akkor fokozott figyelmet fordítani rá )

• Önmagunk képviselete, kiállni magunkért 

MIT HASZNÁLTAK KI ELLENSÉGEINK? MI TETT MINKET GYENGÉVÉ? 

• Irigység

• Kishitűség

• Kapzsiság

• Fösvénység

• Kevélység

Szerinted mi, itthon maradott hazánk fiai és lányai szerencsétlenségként könyvelhetjük el, hogy itthon maradtunk,vagy kiváltságosak vagyunk azáltal, hogy mi vagyunk a KIVÁLASZTOTTAK, akik birtokában vannak a tudásnak, és nem engedjük elpusztulni a magyart?

Válaszodat szívesen veszem a gillrita9@gmail.com email címen. Minden vélemény számít!

Következő blogbejegyzésemben a túlélési praktikák néhány kezdeti lépésével foglalkozom majd.

Példakép születik 1.

 Példakép születik 1.

Példaképpé válhatsz, felnézhetnek rád, népszerű lehetsz, ha akarsz. Szeretnél tenni valamit a jövődért? Vagy csak várod a sült galambot?

Mindenek előtt tudnod kell, hogy példaképnek lenni nehéz és kötelességekkel teli feladat. Olyan mintha királynő lennél, vagy egy ország királya. Ha nőként olvasod soraim, bizonyára könnyen bele tudsz helyezkedni ebbe a mesés szituációba, mivel kislánykorodban rengetegszer elképzelted azt, hogy királykisasszony vagy. :) ÉS lehetsz is, csak itt a felnőttek világában, a valós világban! Ha férfiként olvasol, el tudod képzelni, milyen lehet " alfa hímnek" lenni, a mai divatos szóval élve. Csak itt ebben a helyzetben, amikor királyként éled mindennapjaid, nem a mai trendnek megfelelő izomkolosszus, jóképű, gazdag, menő pasi az a kép, ideál, aki a legmegfelelőbb példány lenne királynak. Inkább azonosulj a régi úriember kifejezéssel e téren. Némi elegancia, tartás, és lehengerlő, férfias kisugárzás. Apropó, a kisugárzás már magától jön, amikor azonosulsz ezzel az elegáns szereppel. Amikor már úriemberként és királyként éled meg magad, ragadni fognak rád a nők, mert érzik az erőt, ami belőled sugárzik. Nem kell hozzá sem pénz,sem drága autó, de még doktori cím vagy igazgatói állás sem. Csak Te magad, a méltóságteljes valóddal és az igaz értékeiddel, amik ma már kihalófélben vannak, épp ezért felbecsülhetetlen értékkel bírnak!!!

Ezt az igaz és valós példaképet, amit nőként, anyaként, társként és bármilyen szerepben képviselhetünk ugyanúgy mint kiemelkedő értékekkel bíró férfitársaink nem mindenki veszi észre, ismeri fel.  Nem látják bennünk az a ritka erőt, és nemes jellemet, amit a világnak adunk.  

Csak az arra érdemes, kiválasztott emberek látják és értékelik a hasonló értékekkel bíró emberek erőfeszítéseit az élhetőbb világért.

Ezt meglátni különleges szem kell! Olyan ami át az időn lát.Látja, hogy a múlt értékeivel kikövezhető a jövőbe vezető út.

Ha van szemed hozzá, és személyiséged sugallja, hogy az időn túl látók, örök értékeket közvetítők közé tartozol, bátran képviseld magad!

Hogyan tedd?

• Figyelj arra, hogy mindig tartsd a szemkontaktust azzal, akivel beszélsz. Így látja, hogy őszinte vagy, és a mondandód is szívből szól. Érzi, hogy figyelsz rá. Egyenes embernek fog tartani. 
• Tiszta, ápolt megjelenésed eleganciát sugároz. Nem kell hozzá kisestélyi vagy bármilyen drága, márkás ruhában villogni. Mert az tényleg villogás. Elvonja a figyelmet Rólad, a személyedről, a mondandódról.
• Talpraesett viselkedésed, a másikhoz való harmonikus viszony kialakítására való törekvés vezéreljen minden helyzetben!
• Beszédstílusod, szóhasználatod mindig kulturált legyen. Ne alacsonyodj le arra a szintre, ahonnan provokálnak!
• Tekinteted bizalmat sugározzon, látszódjon belőle az odafigyelés a másikra, a témára, amiről éppen beszélgettek. Segítőkész kérdésekkel vagy megértő hallgatással tehetsz a legtöbbet beszédpartnereddel.
• Ruházatod, tárgyaid, amiket viselsz, ékszerek, kulcstartó, hajpánt, csattok, mind mind arról tanúskodnak,milyen ember vagy. Mindezzel tudtodon kívül is képviselsz valamit, egy részt magadból. Figyeld meg ezt embertáraidon is! Érdekes lesz...
• ÉS a legfontosabbat a végére hagytam: HITELES LEGYÉL! Belső tulajdonságaid meghatároznak téged, azokkal ellenszegülni nem érdemes! De változtatni mindig lehet és kell is! Csak azt mutasd, ami / aki valójában vagy, amit valójában érzel.

Egy példakép élete olyan mint a régmúlt időkben a lovagok élete volt. Nemes, tiszta szívű, becsületes jellem, a szerénység álcája mögött, aki erején túl is küzd az igazért, a jóért.

Légy Te is ilyen nemes jellem, mutass példát!

Segítséget kaphatsz hozzá, ha jelentkezel az Újraépítő Csapat "gyémántcsiszoló " programjába, ahol kihozzák belőled a legtöbbet .

A népszerűség titka

Minden gyerek álma, hogy legalább egyszer, egy kis ideig a társaság középpontjába kerüljön. Ezért nagyon sok dolgot képesek megtenni. Hisztizni, veszélyes produkciókba kezdeni. Később, amikor már úgy érzik esélyük sincs a középpontba kerülni, legalább elfogadtatni akarják magukat, beilleszkedni, népszerűnek lenni a barátok között.Ezért elkezdhetnek drogozni, inni, dohányozni és bármi használhatót bevetni.

Pedig ha gyerekkorban kellő figyelmet fordítanánk kicsi lelkük formálására, elismernénk őket, megmutatnánk, rávezetnénk őket arra, hogy miben jók ők, miben különlegesek és egyediek és bátorítanánk őket, hogy merjék képviselni magukat, akkor mindez megelőzhető lenne. Ehelyett azonban arra kényszerítjük őket, hogy álljanak be a sorba, amit pedig mi formálhatnánk, ha szüleinktől is ezt tanultuk volna. De sajnos rossz mintákat vettünk át, és adunk is tovább, mert azt hiszük így lesz jó a gyereknek.

A múltból örökítsük át a jót, de a következő generáció módszerével.

Ha népszerű szeretnél lenni. Ha el akarod érni,úgy akarsz élni, hogy :

•  Ismerik és elismerik a személyed
• Követendő példaként tekintenek Rád
• Csüngenek a szavaidon és mindenki a Te barátod akar lenni. HISZNEK BENNED!

AKKOR EHHEZ AZ KELL, HOGY MAGABIZTOS LÉGY ÉS TUDD MIRE VAGY KÉPES!

Ezt csak akkor fogod tudni, ha ismered magad olyan szinten, mint ahogy hited szerint a párod, testvéred, családtagod ismered. De sajnos amit hiszünk magukról, az nem feltétlen azonos a valósággal, akik vagyunk.
Az ember nem úgy születik, hogy rendelkezik az önismerettel. Azt tanulja, megtapasztalja, megfigyel.
Ehhez a környezete nagy segítség, de gyakran előfordul, hogy torz képet alkot " barátai" visszajelzései alapján. Tehát nem kis munka egy komoly önismeretre szert tenni, ami később a sikereid alapköve lesz.
Ebben a blogban segítséget, mankót adok a későbbiek folyamán folyamatosan, és a pozitív énképed mellett talán egy pozitív világképet, értékrendet is sikerül együtt megteremtenünk.
Sok sikert és olvasgatást minden kedves érdeklődő, fejlődni vágyó olvasómnak!

Életvidám Holnapot!

Dolgos hétköznapjaink :(

 

Két kolléganő beszélget:

- ... Minden nap bejövök ide, gyomoridegem van, a vasárnapom el van rontva, mert egész nap arra gondolok, hogy holnap hétfő lesz, és újra be kell mennem dolgozni. Nem lenne itt semmi baj. Ha mindenki a saját dolgával lenne elfoglalva, és nem azzal, hogyan tegyen keresztbe  másoknak. Hogyan húzza le még jobban! 

Ha mindenki ilyen becsületesen végezné a munkáját és ilyen lelkiismeretes lenne, mint mi itt, akkor rendben mennének a dolgok, fejlődne a cég, nőne a bevétel, simán, gördülékenyen haladna minden a maga útján.

- A csapatmunka és az összedolgozás harmóniát teremt.

- Az ember bejön ide dolgozni, és ahelyett, hogy békén hagynák, hogy végezze a munkáját, újabb és újabb hülyeségekkel zaklatják, ami semmire sem jó, csak az idődet rabolja és az idegeidet őrli.

Az ember jól dolgozik, és mit kap? Nem elég, hogy nem becsülik meg, de nem is hagyják dolgozni!

- A hozzáállásunk pozitív, problémamegoldó és rugalmas ami a feladatokat illeti. Előbb utóbb biztos lesz valaki, aki ezt tudja értékelni, észreveszi egyáltalán.

- Nem hiszem. Én elértem arra a pontra, amikor már belefáradtam abba, hogy mindent én egyedül oldjak meg. Semmi együttműködést nem tapasztalok azok részéről, akik érdemben tehetnek azért, hogy itt minden egyszerűbben, és profin működjön. MŰKÖDJÖN! Belefáradtam. Elég! 

- Kiégtél. Én is érdektelenné váltam, közönyös lettem és alul motivált. A túlterheltség, a stressz és a rengeteg feladat tette ezt velünk. 

- És akkor most? 

- Most kell kiszállnunk! Különben egyre többet hibázunk, fáradtak, és életuntak leszünk.Sivárak, kiégettek. És az életünk többi része is azzá válik...

- Hogyan? Sehol semmi lehetőség. Nincsenek munkahelyek, ahova mehetnénk holnaptól.

- LEHETŐSÉG MINDIG VAN. RÁD VÁR! CSAK TUDNOD KELL MIT AKARSZ KEZDENI MAGADDAL AZ ÉLETBEN, MI AZ AMI IGAZÁN FONTOS NEKED, MIT SZERETSZ CSINÁLNI, MIBEN VAGY JÓ!

" Túl jó gyereket neveltem"

A következő beszélgetés a játszótéren két anyuka között zajlott:

-" Néha sajnálom, hogy ilyen jó a gyerekem. Mindenkinek mindent odaad, előzékeny, udvarias, nem tud nemet mondani. Túl jónak neveltem. Nem a mai gonosz világba való. Így nem életrevaló felnőtt lesz belőle, hanem olyan mint én. Akit  kihasználnak, a lábát törli bennem mindenki, bántanak, megaláznak. Miért? És ha én ezt tudom, miért így nevelem a gyerekem is? Mert én ilyen vagyok. Ezt nevelték belém, és ezt szeretném továbbadni. De mások miért ölik ki az emberséget magukból, gyermekeikből? Mert ebből a világból már jórészt kihalt az emberség. Az érzés, amit embernek lenni jelent. "

- "  Kitartás! Jónak lenni hosszú távon kifizetődő, megéri. Nem tűntek el azok az értékek, amik az életünk   alappilléreit jelentették: a becsület, a tisztesség, az őszinteség. Lehet, hogy most még nem látni a sötétség végét, de ennek a sötét kornak egyszer vége lesz, és akkor azok, akik még rendelkeznek az örök értékekkel, a jók tovább építik az emberiség jövőjét. Addig is, amíg ez a feleszmélés megtörténik, asszimilálódniuk kell egy bizonyos fokig a közeggel, ahol élnek, különben kitaszítottá válnak. Vagy elméjük épségét megkérdőjelezik, és hiteltelenné lesznek. Pedig a hitelesség, a hiteles példamutatás, és az igaz értékek képviselete a mód arra, hogy győzzön a jó."

Hát fel a fejjel jó anyák! Csak így tovább! A jó mindig győz! Győzteseket neveljünk!

"A szem mindent lát, csak magát nem."

" A szem mindent lát, csak magát nem."

Mindenkit képes vagy becsmérelni, értékelni, kibeszélni a háta mögött. Csak saját magaddal nem vagy képes őszintén szembe nézni. Véleményt alkotni önmagadról. A valósról, ami belül vagy. Korábban a napló írása volt eszközöd önmagad mozgatórugóinak feltárásában, élményeid rögzítésében, és feldolgozásában. Ezáltal önmagad megismerésében volt segítségedre. 

 Önmagunk vizsgálata, értékelése vált általa lehetővé, miután újra és újra elolvastuk az általunk leírt sorokat, az aktuális életérzést. Ez a lényege, az önreflexió.

Az önreflexió segítségével a személyiségfejlődésben, a személyes célok elérésében,  az aktív életvitelben is hatalmas lépésekkel tudunk haladni.

Általa képesek vagyunk önmagunkat viszonylag semlegesen érzékelni és elemezni, amelynek révén a további lépéseinkre vonatkozóan következtetéseket tudunk levonni. A módszer segítségével elgondolkodhatunk magunkon. Célja, hogy a saját magatartási formák tudatosuljanak, azokat meg tudjuk kérdőjelezni és szükség esetén változtatni rajta.

Hogyan is valósíthatjuk ezt meg? Meg kell tanulnunk magunkat kívülről szemlélni, úgy mintha magunk mellett állnánk, és magunkat mint egy másik embert figyelnénk. Keveseknek sikerül előszörre, de tanulható, mivel az önreflexió alapvető feltétele, hogy tudjunk kialakítani bizonyos távolságot önmagunkhoz.

"Vesd ki magad elé a szíved, s aztán fuss, hogy mielőbb elkaphasd!"

 

- Őszintén a legnehezebb! -

Ne takargasd önmagad elől azokat a dolgokat, amiket csinálsz, gondolsz, érzel, ami benned történik. Így  átláthatóvá válsz önmagad számára. Ez az egyik  legnehezebb feladat az életben. Mert hazudni magadnak, palástolni az igaz valót, mindig könnyebb útnak tűnik, pedig ezerszer több idő és energia szükséges hozzá. Megnyílni önmagunk számára egyenlő azzal, hogy mások is meglátnak igaz valónkban. Így sebezhetővé válunk. Nemcsak saját értékelő gondolatainknak, hanem más becsmérlő megjegyzéseinek, rosszalló tekintetének is kitesszük magunkat.  

Őszintén élni vakmerő tett, de nincs bátrabb annál, aki ezt meg meri lépni!

"Az arany a sárban is arany. Gold is gold even in the mud."

"Az arany a sárban is arany.

Gold is gold even in the mud."

Érezted már úgy, hogy bármit teszel, semmi sem jó? Mindenki beszól, lehord, mindenki cs_sz_get, csak a rosszat látják bármiben, amit csinálsz? És elmegy a kedved az élettől is, mert soha semmi sem jó senkinek! És azt hiszed sz_r vagy. Ha sokáig éled ezt így meg, belenyomorodik a lelked. Tényleg átéled a szerepet, amit neked szántak. Végleg nyakadba akasztod a címkét, címkéket, amin a téged becsmérlő, negatív szövegek hirdetik elcs_sz_ttséged. Egy örökkön rejtve maradt fénylő, értékes "arany" veszik el a sárban, az élet mocskos, iszapos talajában. Mert senki sem látja, mit rejt a föld. Csak egy darab sárkupacot lát mindenki, amibe bele kell rúgni, vagy át kell lépni rajta. Embere válogatja...

Magyar életérzés = nem szeretem, elégedetlen életérzés ? A pokol?

Sziasztok!

Szerintetek mitől magyar a magyar? A hazaszeretet nem játszik, vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor is lehetsz talpig magyar. Hímzett terítők? Motívumok? Pálinka? Vagy az az utánozhatatlan közöny és irigység, amit a másik ember felé érzünk, legyen az honfitárs vagy sem, mindegy. Közönyösek vagyunk saját életünk felé is, mert várjuk a sült galambot, mindig mástól várjuk a megoldást mindenre. Várni azt nagyon tudunk. Meg menekülni. Magyarok ezrei kivándoroltak a  jobb élet reményében, a maradék meg vár. Vár a csodára. Csakhogy azt is valakinek meg kell tennie. A csoda sem magától lesz, hanem valaki csodát tesz. Lásd Biblia! Ott Jézus volt a csodatevő, na de most? Most a "sok kicsi sokra megy" elvét követve apró lépésekkel, összefogva lehetne csodát tenni az országban és az életünkben. Megy ez nekünk? Vagy annyira irigyek, önzőek és közönyösek vagyunk, hogy a túlélésért sem tudunk összefogni? Irigyeljük a jólétet attól, akinek része van benne. Pedig mi is éppolyan részesei lehetnénk, ha nem irigykedve tekintenénk rá, hanem példaként, akinek nyomdokaiba lépve kitaposott úton (!) mi is jólétben élhetnénk. De könnyebb az utálatot kimutatni, mint a szeretetet, esetleg a tiszteletet az iránt, akitől sokat tanulhatnánk. Így hát hideg irigységbe burkolózva, közönyös tekintettel, csendben utálunk mindenkit, aki egy kicsit is jobban él, mint mi. 

És eljő / eljött a földi pokol: Örök elégedetlenség, irigység, utálat, hideg, magányos, megkeseredett vegetálás. Pedig ha csak egy kicsit felemelnénk a fejünket a porból, a sötétből, látnánk a csodát. A földi mennyek országát: Összefogás, segítségnyújtás, jó példa mutatása. Együtt minden könnyebb. Az ember társas lény!!! És ne korlátozódjunk a kettes számra, azaz ne csak a párunkra, családunkra gondoljunk, amikor TÁRSAS LÉNY- ként határozzuk meg magunkat! Az egész országnak, (legalábbis a gondolkodó felének) éreznie kell a különbséget és nem várni, hanem tenni a csodát...

Nem vihetem magammal a temetőbe

 

Sziasztok!

A minap sétáltam az utcán, és előttem ment két idős néni. Beszélgettek családról, unokákról, hétköznapokról...

" A fiam és a családja hétköznaponként nálam esznek. A gyerekek a játszótérről feljönnek, uzsonnáznak, aztán mennek haza. A fiaméknak vacsorát szoktam küldeni velük. Hétvégén pedig én főzök rájuk. Minden vasárnap nálam ebédelnek. Egyedül élek, mégis mindig tele a lakás. Én így tudok segíteni nekik. Tudod, albérletben laknak, hónapról hónapra élnek. Nem is tudom, mi lenne velük, ha nem tudnám őket legalább ennyivel segíteni! Mit tegyünk? Nem vihetem magammal a temetőbe azt a kis pénzt, amit megspórolnék, ha ezt nem tenném meg értük. A családjáért él az ember. "

Vajon ebben a korban már nem nekünk, fiataloknak kellene támogatni idősödő szüleinket? És tessék! Ide jutottuk. Nem elég, hogy csecsemőkorunktól kezdve óvtak, gondoskodtak rólunk?! Mikor adhatjuk ezt vissza?!