Mesi néni vagyok. Én azért jöttem ide lakni, mert egyedül maradtam otthon. Férjem meghalt, egyedül voltam a nagy házban. Sosem szerettem egyedül lenni. Attól mindig rossz kedvű lettem. Már a pszichológus meglátogatását ajánlották a gyerekek.
Eljöttem megnéztem az épületet, megnéztem a lakókat, beszéltem velük és az itt dolgozókkal is az itteni szabályokról, életről, napirendről, szokásokról.
Megtetszett, és megbeszéltem a családdal a részleteket, majd beköltöztem.
Viszont a sok - sok virágot sajnáltam otthon hagyni. Az igazgató nő megengedte, hogy elhozzam magammal őket. Sőt! Amikor magot tudtam szedni belőlük, szétszórhattam őket. Saját kis kertet gondozok azóta is. Nem is akárhol! A főbejárat mellett. Az én virágaim szegélyezik a járdát, amikor bárki bejön az épületbe. Gyönyörűek! Na nem azért, mert Én gondozom őket, hanem a lakótársak dícsérik. Az ő lelküknek is jó érzés ilyen környezetben, ebben az udvarban sétálni. Egy kicsit mindenki a magáénak érzi.
De a virágokon kívül van ám itt más remek dolog is. A lelki egészségünkkel itt külön személyzet foglalkozik. Minden nap ebéd előtt és után is közös programokat szerveznek. Aki akar, részt vesz rajta. Vagyunk páran, összeszokott csapatként törjük a fejünket a sok érdekes játékos feladaton.
Ma például olyat csináltunk, hogy Viktória, a terápiás munkatárs egy táblára felírt két különböző szót. Nekünk pedig olyan mondatot kellett kitalálnunk, amiben szerepel ez a két szó. Hát nem olyan egyszerű, mint gondolnád! Képzeld, az első két szó a "létra" és a "sapka"volt. Na ebből Te mit hoznál ki? Nekem azt sikerül, hogy: " A kisfiú felmászott a létrára, és leesett a sapkája. Ezért vissza kellett mennie érte." Pisti persze rákontrázott. Ő a mi mókamesterünk. Mindig vicces dolgokat talál ki. Neki az jutott eszébe, hogy: "Pistike felmászott a létrán a szomszéd cseresznyefájára, de az észrevette őt, és elkergette az udvarból, így leesett a fejéről a sapkája, vissza sem tudott menni érte. Este ezért apja megbüntette, két nap szobafogságot kapott érte. "
Szóval lehet cifrázni, és Pisti mindig törekszik rá. Sokat nevetünk, ha ő is beszáll a játékba. Ilyenkor mindenki egy kicsit más. Felszabadultabb. Mi is igyekszünk tartani a ritmust vele, és sok humoros dolgot találunk ki. Bátrabban viccelődünk mellette.
Bár ma új játékot próbáltunk ki, ami egy picit döcögősebben ment az elején. Éppen ebéd előtt történt, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy egy egész történetet, sztorit kell kerekítenünk úgy, hogy Viktória elmondja az első mondatot, a mellette ülő mondja a második mondatot a kitalált történetben, aki ő mellette ült, a harmadik mondatot, és mire hozzám értek, már egy olyan sztori lett belőle, hogy egy vígjáték rövid jelenete is lehetett volna . De én is beleadtam ám mindent! Színes fantáziám nem hagyott cserben. Nagyot nevettünk az így sikerült, mulatságos kalandon, amit összehoztunk együtt.
Mire befejeztük a nevetgélést, osztották az ebédet. Szétszéledtünk, Viktória mielőtt elment a papírmunkájával bíbelődni, hozott minegyikünknek egy kis kekszet. Mondván a szép munka jutalmat érdemel. Pedig nem is dolgoztunk, hanem játszottunk. Jól éreztük magunkat. Mondta is, hogy a sok nevetéssel megerősítettük ma is az immunrendszerünket.
Ha legközelebb találkozunk, elhozom ide hozzátok Pistit is. Ismerjétek meg ti is, milyen jó fej!
Most mennem kell Tündikéhez, aki kötöget , és mondtam neki, viszek kötésmintákat tartalmazó könyvet. Itt akadtam rá az idősotthon házi könyvtárában, amikor keresgéltem magamnak valami romantikus könyvet készülve a hosszú, hideg, téli napokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.