Életed láncszemei igazi nyakékként ragyoghatnak

Blogom egyik célja, hogy kellő élettapasztalattal bíró, bölcsességet átadni tudó embereket meggyőzzön arról, hogy az ő tudásuk kincs a jövő generációi számára, és mindezt örökítsék meg egy olyan naplóban, ami a családi fényképalbumok mellett történetekkel  meséli el egy emberöltő igazságait. Biztos ismert tény, de igaz, és elgondolkodtató:

  

Az ember kétszer hal meg. Egyszer amikor elmúlik belőle az élet, és amikor már senki sem beszél róla.



Néhány törzsnél még ma is tisztelik a bölcsek tanácsát. A közösség öregjeinek élettapasztalata, tudása  felbecsülhetetlen érték. Ma az időseket nemhogy nem tisztelik, de a társadalom " haszontalan" rétegének tartják. Rengeteg munka, szervezés, és pénz egy egyszerű idős otthont fenntartani. Sokan vannak és még többen lesznek, mert öregedő társadalom vagyunk.

 

Hol marad a tisztelet? A szeretet? A megbecsülés?

 

Elveszett...De visszaszerezhető, ha leírják amit megéltek és ahogy megélték azt. A történetek, amik valakinek az édesapjáról, valakinek a nagyapjáról vagy nagyanyjáról szólnak sokkal értékesebbek, mint bármelyik esti mese, amit lefekvés előtt az unokának mesélnek.

 

Miért?

 

Mert igaz és érző lényekről, családtagokról mesélnek és az ő érzéseikről. Ebből tanul leginkább a gyermeki lélek. Mert a kötődés a szeretett nagymamihoz, nagypapihoz felértékeli a történeteket.  

Felnőnek gyermekeink úgy, hogy nem is ismernek bennünket. Nem mesélünk nekik magunkról, nincs rá idő. Dolgozni kell, fáradtak vagyunk...

Vagy lehet, hogy mesélünk, de elfelejtődnek a szép történetek, a nehéz idők történetei, amikkel fiúnkat, lányunkat becsületre, önbecsülésre tanítjuk.

De mindezt megírhatnánk " Életem története" vagy " Én életem" című, névre szóló, borítóján saját fényképpel ellátott naplóban.

 

Ne egy hagyományos naplót képzeljünk el!

 

Ebben van tartalomjegyzék és fejezetcímek az életünkből.

 

Tetszik az ötlet? Ha a válasz: igen, akkor kérlek töltsd ki az alábbi érdeklődő kérdőívet, és felveszem veled a kapcsolatot.